Azúrja szikrázik, lángol most az ég,
Szellő játszik megérint a lég.
Simítón ér, mégis fájó énnekem,
Tekintetem réved, hiszen énedet keresem.
Lehet, tégedet már el sohasem érlek,
Fájó nappalok, gyötrök az éjjelek.
Hol van az álom, nem érint az már,
Pirkadó hajnalán úgy ér, ottan a dere vár.
Oly messze vagy édes, bár érhetnélek,
Nem tudok parancsolni a szívemnek.
Dermed, érzem én, de az csak szeret,
Vágyat éleszt benne, tűz olvasztja a jeget.
Szenvedésbe viszi, így bele az életem,
Fájdalma az, emésztget engem.
Érzést gerjeszt így is lehet szeretni,
Úgy játsszál, a szívnek ne keljen fagyni.
Ó édes szeretnélek érinteni, hajt az elán,
Fagyot olvasztanák szívek parazsán.
Érzésével telt lenne a nappalom,
Nem gyötörne éjjele, ha veled álmodom.
Vágyom éjét ezüstje, ha benne szikrázik,
Ha érzem azt, szíved parazsa izzik.
Hely, amikor benne úgy érhetlek el,
Te vagy a fény utaztatsz, magaddal viszel.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése