Mit érne az élet, hisz oly sivár lenne,
Mint ege a nap nélkül.
Ha szeretet nem lehetne benne,
Fagya dermesztene, mi jégbe szenderül.
Istennek hála, mert sorsunk akarja,
Parazsa a szívbe, ki ne aludjon.
Lángolva a tűz, mindég átjárja,
Életünkbe legyen, mindég sugározzon.
Másokat úgy érjen, derűbe vigyen,
Az élet erről szóljon.
. Az a mosoly arcunkon ott legyen,
Bánat ne lehessen, soha boldogságon.
Miért is ne lehetne, hisz rajtunk múlik,
Szavakba kell vinni.
Úgy ahogyan azt illik,
Gesztussal esetleg, ki pírt is lehet csalni.
Az élet így könnyebb, elviselhetőbb,
Ha nem lehúzó a lélek.
De ez sajnos egyre több,
A lelkek közömbösségei, ide vezetnek.
Dermedésébe megy, oly nap nélküli,
Fedheti fájdalmát, fagyosan dere.
Nem kéne, hisz a lelket felőrli,
Áradó legyél szeretet, hassál a lélekre.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése