Legyünk büszkék, mindég magyarságunkra,
Ha balsors jellemző is múló korszakokra.
Bele vitték abba, utóbb az érdeket,
Amivel szedegették széjjel, e kicsike nemzetet.
Meg fúrták, faragták neki határ vonalát,
Így bomlasztották a kultúráját.
Aki kiállót érte árulónak titulálták,
Holott árulok azok voltak, akik őket kiiktatták.
Voltak korszakok, hol nagy nevek tűntek,
Abba a világba Petőfik nem fértek.
Kisérthetett, ottan az a történet,
Népharagtól, tengeráradatként érhet rettenet.
Mekkora butaság, olyan neveket törölni,
Ami hazát akart formázni.
Ők hősök voltak vérüket, nevüket adták,
Világukban elismerték, maradtak legendák.
Mennyi árulás, a nemzet maradhatott mégis,
Gondold át ember, érdeked neked is.
Éltesd magyarságod cselekedettel,
Még hazád van neked, te is csak addig leszel.
Ugyan kinek érdeke az, kultúrád lehessen,
Érezd át, mi várna rád, idegen vizeken.
Akarjad élhessen szeretet, szeresd e hazát,
Állj ki érte tettel, szavaiddal, ne engedd halálát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése