Érint a reggelem pirkadatba ment,
Rá éj ezüstjére, bíborából kent.
Így érintett fénye engemet,
Éledek, angyalka képébe látlak tégedet.
Megint egy új reggel, egy új nap veled,
Be nem tudok telni csábos a szemed.
Nézem én az élettel telteket,
Elragadó, ez mindég lenyűgöz engemet.
Érezhesselek, hozzád értetem a kezem,
Gerjed a szív tüze, érinti testem.
Édes asszony, most ez fedi egemet,
Káprázata, magasába röppent engemet.
Mert így érint, a hajnal visz meséjébe,
Így lehetek lelkednek a kegyébe.
Még az idő is áll egy picikét,
Herdálja ránk percét, most egy kicsikét.
Bíborba menő hajnal, ezt én akarom,
Fényezhessed napjaimat angyalom.
Legyél benne te kísértsél ottan,
Ó ha vagy nekem, úgy lehet az áldottan.
Bíboros hajnalon, te életem legyél,
Drága lelkeddel mindég érintsél.
Úgy érjen az este, tündököljél édes,
Pihenhessek meg úgy, a csillagom lehess.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése