Volt mikor görcsösen vettem az életem,
Azt nem szabad már csak élvezem.
Dehogy rendült, a hitem maradott,
Hiszen úgy telik az, napja mind áldott.
Áldottak benne ott van az érintés,
Szereteté ami nem kétkedés.
Érintőn jövő, hisz egy angyalé,
Éltető nappalé, álmába vivő az éjjelé.
Bársonyos hajnalé, éledő édessel,
Múltjába vivő emlékkel.
Nem, már nem görcsölök régen,
Vágyam a nappal, a csillagok az égen.
Vágyam vagytok ti is, érintő barátok,
Átjövő szavak, visznek hozzátok.
Érzéssel teltek, melyek felemelnek,
Így lehettek ti is, részei az életemnek.
Már nem érdekel, régen csak a lét,
Mindég érje az éj, hozza reggelét.
Vágyom az arcokat úgy maradjanak,
Érintőn, tegnapjukba ahogy ragyogtak.
Ennyi lenne, azért hite legyen benne,
Hej ha káprázata mindég lehetne.
Sugallatba menne mi érint lelkeket,
Éltes vágyat Istenem, vele érintéseket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése