Zene szól mellettem andalítóan,
Egy feldoppingolt világban.
Kissé nyugtat is talán,
Túl teszem magamat világomnak baján.
Mert akad zúdul mint az áradat,
Csináljuk mi az gátat szaggat.
Ó te édes élet, megy a taposás,
Nincsen ebbe benne, régen már áldás.
Harácsolás lett a pénz mozgatója,
Kiírnak tendert, aki nyeri, kapja.
Annyi baj van csupán ezen,
Fonodásába megyen az, ha fékezetlen.
Aztán meg ott van az acsarkodás,
Kit miért is ért gazdagodás.
Nekik ilyen az igazság érzetük,
Szentjeimnek maguk felé hajlik a kezük.
Baj ezzel annyi, a pénzt halmozzák,
Még a bért morzsába számolják.
Sok embernek abból sem nem jut,
Világára viszont, így terhelik rá a bút.
Lehetne másként is ez, élhetőbben,
Dolgozni ne lehessen szégyen.
Nem a munkába rejlik az benne,
Megfizetve azt, az élet is szebb lenne.
Zene szól mellettem hangolódók,
Világomnak zajától szabadulok.
Attól, amit ránk zúdítanak,
Teszik lélektelenül, az új gazdag urak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése