Bár érinthetném azt a rózsa szálat,
Miatta züllöm át az éjszakákat.
Erre teszem fel csupán az életem,
Benne jelenében emlékét temetem.
Vodkába ölném én bele bánatom,
Akarom ezt, magam kábítóm.
Szabadulni mégse nem tudok,
Visz a képzelet, így veled vagyok.
Ürül a pohár, azt újra töltetem,
Az őrjítő emléket éltetem.
Kép lebeg előttem a tied,
Érintő kábulat, most mindent lefed.
Szedegeti szét, fájjon az életem,
Érzem magam élve temetem.
Mámorába ott van a halál,
Lebeg benne most, az a rózsa száll.
Szívet tépdelhet ez nálam ezután,
Tova lépni bár tudnák bánatán.
Cserélgetem a poharakat,
Csak láthassam, érintően árnyadat.
Így telnek el nekem a napjaim,
Ital fedi le a vágyaim.
Képzeletbe éltetve tégedet,
Az angyalt, ki velem csak így lehet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése