Érkezett az este, megjött ezüstösen,
Csillogóan a térben.
Egén bárány felhők úsztak,
Nyitottak azok, vagy holdat takartak.
Fényezte, vagy vitte homályába táját,
Mégis hozta bele káprázatát.
Csillag ragyogott ottan, oly édes,
Lefedett fényével, érintően a kedves.
Beleolvadtunk a bűvös éjszakába,
Ezüstje fedett a mámorába.
Bódulata minket elragadott,
Ami bennem, örök nyomot hagyott.
Egy tündér érintett ottan engemet,
Fellobbantotta, szívembe a tüzet.
Lángja neki szeretetet táplál,
Ami aztán hozzá mindég vissza talál.
Visz hozzá engemet, lefedi életem.
Csodára képes az érzelem,
Parancsolni nem lehet annak,
Mert szív diktál itt már az akaratnak.
Akarom én ezt ó az, az éjszaka,
Mindég érinthessen neki játéka.
Teveled édes egy életen át,
Fedje ezüst, de szítja a szívek lángját.
Szerző : FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése