Mint a pajkos szellő, az ággal,
Fantázia játszik a vággyal.
Éled, hisz az akaratot kelti,
Most a szárnyait széjjel terpeszti.
Viszi az már repíti a képzetet,
Ami gondolatot pörgethet.
Itt vagy te így velem,
Az életemet be töltöd kedvesem.
Érzés ez, itten lenne a helyed,
Ó ez, ha valóság lehetne.
De ez egy játék csupán,
Ami éltethet tégedet a fantázián.
Velem vagy, de mégse nem is,
Érezlek én tégedet mégis.
Behunyva a szememet,
Ó az képzelet, képet lebegtet.
Így az egész lényedet érzem,
Betölti a szívemet nékem.
Kábítóan hat az érzete,
Édes, ugye nem mese a képzete.
Halni ne hagy mégse engemet,
Akarnám érintőn kezedet,
Érintenélek, a képed foszlik,
Örökös ez, hisz a szív vágyódik.
Mint játékos szellő az ággal,
Fantázia játszik a vággyal.
Neki ellen állni nem lehet,
Hozzád visz ő, mindég engemet.
Szerző : FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése