Hely ha még egyszer, ökröket hajthatnék,
Velük én ekevasat fényeztetnék.
Átforgatnám vele azt földet,
Elfogasolnám simára, azután már a rögöket.
Készítenék ottan én virágágyasokat,
Művelném a földet a porhanyósat.
Abba a szívem is bele tenném,
Boldogságot vetnék, rózsámat meglepném.
Kertembe csak rózsát telepítenék,
Amit rózsámnak, aztán küldenék.
Csokorba raknám bele azokat,
Minden bokrétámban, pont százegy szálat.
Raknák abba bele én, minden színből,
Tennék a sárgából, meg a vörösből.
Közé raknám neki a lilákat,
Csokromból rózsaszirom, fedje rózsámat.
Az a rózsa illat mindég vegye körbe,
Tehessem a szirmokat fürdőjébe.
Hiszen egy rózsaszálat ez megillet,
Emelkedhessen ki szirmoknak, színei felett.
Mert hát tünemény ő is a rózsák között,
Lénye érint engem, szívbe költözött.
Egy rózsaszálként öröké fog élni,
Mert élet ő is, szeretném őt ragyogva látni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése