Vers, a kedveshez. Estéim most.

                                          Estéim most.
                                          Estéim most kedve szegettek,
                                          Reggelek emésztenek.
                                          Fájó az ébredés,
                                          Nincsen abba benne semmi lüktetés.

                                          Hiába hozza meg a hajnalát,
                                          Nem teszi bele bíborát.
                                          Lefedi a fényt, most a borúja,
                                          Nem jön át a hang, nem peng a húrja.

                                          Napjába vannak, vágyaim az álmok,
                                          Suttogó szavadra vágyok.
                                          Ettől most szenvedek,
                                          Nem érhetlek el, a semmibe révedek.

                                          Lefed mindent, ó az a messzeség,
                                          Erejét veszi a dermedtség.
                                          Bele olvadok érzem,
                                          Mert te mostan, hiányzol kedvesem.

                                          Nem jön át, nem ér el az érintés,
                                          Ez nekem küszködés.
                                          Szedegeti széjjel az énemet,
                                          Hiába várom én szavad, a kedveset.

                                          Édesem, én vágyom az érintésed,
                                          Reggelemet bíborába vigyed.
                                          Penghessenek ki azok a húrok,
                                          Legyen szerelmed, életemen burok.
                                          Szerző: FM.