Mert ez csak is úgy lehetett,
Az, eset megeshetett.
Hiszen te is ottan voltál,
Az egemen fent ragyoghattál.
Te ottan lehettél csillagként,
Így érintettél meg fényként.
Érintésed az elbűvölt,
Szerelmed, mi mindég feltölt.
Ott vagy te a napjainkban,
Az éledő hajnalokban.
Érzésekkel traktálgatsz,
A szívemre rá így hathatsz.
Akarom ezt, csak csináljad,
Hozzá hajnalt ami pirkad.
Vidd ragyogásába napomat,
Oda hozzad bele mosolyodat.
Hagyjad azt, bálványozzalak,
Csak neked hódolhassak.
Nevedet ki úgy ejthessem,
Bele imádságomba vihessem.
Szerelmed a végzetem lett,
Tölthesse be az életet.
Lelkemen áradat legyen,
Az, tördeljen gátat szívemen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése