Életünkben van, éber az nem alszik,
Az igazság sohasem nyugszik.
Gyökereiből úgy fakad,
Fedi történetét, azon mindég rajta marad.
Tetteinket mindég, mindég át vizsgálja,
Ami másiknak árthat feltárja.
Előbb, utóbb de vele szembesülünk,
Kisérthet az, tőle aztán már szenvedünk.
Átokként lehet a lelkünkön, egy életen,
A gonoszság buzgár a gyötrelmen.
Kibuggyanhat hazugságként,
De azt az igazság, szervírozza tényként.
Nem marad takarva, fény derül rája,
Ragaszkodni minek is hozzája.
Ha az ember életébe vitte,
Bántja a tette, ha másnak lelkét sértette.
Az igazság, érintően ottan vele van,
Bele lehet vinni őszinte szóban.
Ha bántó bocsánatért esedezni,
Ami fájdalomba vihet fel kell azt oldozni.
Hiszen az igazság sohasem nyugszik,
Gyökere van ágadzik, burjánzik.
Liánként fedi le a tettet,
Az mi másnak árthat, folytja az a lelket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése