Megint egy új nap, benne a pirkadat,
Káprázatába viszi a pillanat.
Benne van az ébredés,
Szemeknek játéka, sóvárgó epekedés.
Mert ébredtél, te is kinyílsz édesem,
Csillogását szemeidnek szeretem.
Hiszen átjön az élet,
Csodálom, imádom a vonagló testedet.
Ahogy érinti a fény, nézni szemeidet,
Oly csábos ez az érzet.
Ahogyan hunyorogsz,
Ettől szép reggele, mert benne ragyogsz.
Azután már mondok egy jó reggelt,
Napom élettel telt.
Egy ölelés, egy puszi jár neked,
Érintve, már elragad engemet a fényed.
Így maradsz aztán napomban nékem,
Ottan vagy te én velem.
Szeretném én ez mindég lehessen,
Úgy érintsél meg, hogy öröké kisértsen.
E nap után is majd, újabbak jönnek,
Lelhessenek minket a reggelek.
Akarom a fényt, érinteni tégedet,
Mert vágyom, azt a hunyorgó szemeket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése