Zörren az avar, a léptem alatt,
Bíborával érinti a pirkadat.
Ege alatt most csendje honol,
Fűszál csillog a gyöngyöző harmatól.
Éled a berek, mozdul az ág már,
Köszönt dallal a kismadár.
Vize csillog a folyamnak,
Ege tükröződik, színei a vízen úsznak.
Mesés a reggel, honol a csendje,
Festői tája, tündérek kertje.
Csendet csak madárdal törhet,
Neki felszáll akkordja a bozótos felett.
Így ér a pirkadat, partján a folyónak,
Érintése ez most a tájnak.
Szebbet ennél látni nem lehet,
Átlehet érezni most így, a négy elemet.
Mert itt a víz, mi folyik csendesen,
Azt az ég festi meg színesen.
Napnak tüze keveri színeit,
Ki emeli vele a földnek mesésen tájait.
Imádom a reggelt amikor így talál,
Tárja mi gyönyörű, vele traktál.
Én mélázok, taposom az avart,
Lekötelez, ez is lap, amit az élet kavart.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése