Vágyódott a költő, hisz akarta őt,
Bókjaival halmozta a nőt.
Meg úgy formázta a szavait,
Meg érintve a hölgyet, akarja bókjait.
Úgy rakta a szavait oda rímére,
A hölgynek hasson a szívére.
Hisz felérhet a szó rózsaszállal,
A versnek strófája egy bokrétáéval.
Azok a versek, szívhez szólottak,
Szavakban szerelmet ringattak.
Bölcsőjük versbe volt nekik,
Úgy ahogyan azt az asszonyt illetik.
Egy életen át, íródtak a versek,
Strófáik csupa epekedések.
Hiszen a szó virágot illetett,
Ami azután már lángoltathat szívet.
Benne a versben, volt a vonzalom,
Ezt sohase nem gubancolom,
Hagyom élni a sorok között,
Mert a vers, az szerelmet tükrözött.
Vágy volt, a költő a nőről álmodott,
Az vonzalom mind le íródott.
Amennyi szó, az egy rózsaszál,
Bókokba rejtve, tégedet illet te ideál.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése