Lerántja az éjről, leplét már hajnala,
Ébredek, érint a madárnak dala.
Magával ragad a hajnalnak bíbora,
Bár álmom emlékeztet, még az éjszakára.
Velem voltál kedves, megérintettél,
Az álmomba tündérként jöttél.
Vittél te magaddal,
Lenyűgöztél engemet, ott a varázsoddal.
Repíthetett minket azután az álom,
Ébren vagyok, de az útját járom.
Nap fényezi, én más fényre vágyok,
Szeretném angyalom, én érintést akarok.
Vágyom az érintésed, vele a szédítést,
Az időben benne a rezzenést.
Velünk volt, a jelenben,
Lefedte álmunkat, mesével a csendben.
Ott vagyok még mindég kábulatába,
Veled a múló éjszakába.
Érezlek édes, az a parfüm illat,
Most éled a képzeten, belőled ez maradt.
Nap fénye érint, de más fényre vágyom,
Mert tégedet hozót az álmom.
Itt vagy reggelbe, a madár füttyösbe,
Kulcsa kattant zárba, élsz te a szívembe.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése