Kelnek a gondolatok.
Kelnek a gondolatok, velem ébrednek,
Engemet azután már visznek.
Így lehetek kedves teveled,
Ahogyan kavarognak, a vágy is velük éled.
Itt vagy a napomban, múlóba azokban,
Benne nekik minden pillanatában.
Szeretem ezt, hisz ettől mesés,
Ahogyan érintesz felemel engemet az érzés.
Szárnyára vesz, hozzád visz engemet,
Lenyűgöz aztán a képzelet.
Felül ír mindent a szépséged,
Én érinteni szeretném neked a közelséged.
Ó az a szenvedély, emésztő az érzés,
Benne az örökös epekedés.
Élőben átélni, az már úgy gyönyör,
Hiszen ha érintlek, így semmi sem gyötör.
Szebbek a napok, engem el varázsol,
Érzésbe gerjeszt ha babonázol.
Vágyom ezt, ha nem így van halok,
Magam alatt vagyok, én nélküled kallódok.
Ha meg már él a vágy, foghassam kezed,
Azt, hogy imádlak érezhessed.
Éljenek édes, azok a gondolatok,
Rohanó időben, veled lenni jelenben akarok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése