Lehet betyár voltam, de nem a Bakonyban,
Szép lányokat tarthattam karomban.
Ezzel néha, magamnak is ártottam,
Belőlük egy párat, aztán a szívembe zártam.
Így ért engem gyötrőn, az égető szerelem,
Kérdése maradt az, melyiket engedjem.
Élni meg úgy hát, nem is lehetett,
Ütköztetni kellet volna, az érintő szíveket.
Mert maradt abból azért, hű az angyalát,
Sohase akartam a más babáját.
Tisztességesen csak úgy betyárkodtam,
Más asszonyának el szívét sose csavartam.
Megérintett egy lány, aztán az édesem,
Mire észen tértem köré tekeredtem.
Öröké kísértett, aztán az a gubanc,
Így eshetett, életemen maradt örökös transz.
Mert meg babonázót, törte a betyárságot,
Nem akartam már másnál boldogságot.
Vitt volna néha az érzelmem,
Emberből vagyok, feléledt így a képzetem.
Mert olyan az néha, kísérti az embert,
Vissza kell, fogjon a békességért.
Ne mondja azt senki sem nekem,
Nem dobban a szív, ha azt érinti az érzelem.
Betyárkodni azt, már régen nem akarok,
Istennek áldása maradjon rajtatok.
Ti nők, tik azok a gyönyörűek,
Isten segedelmével, vigyetek mesébe életet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése