Eljön az este, megérint a csendje,
Magánya az ami betelepszik.
Hagyom én hagy fedje,
Gondolatot ringat, ami lassan már elalszik.
Így lehetek egy másik dimenzióba,
A képzelete ragadja magával.
Majd visz bele az álmomba,
Hatalmába kerít, engem ottan egy angyal.
Mert ott vagy édes, meg érintesz,
Ezt én is így akarom.
Magaddal viszel, mámorba repítesz,
Az álomnak birodalmát, veled járhatom.
Hiszen megérint, ottan a varázslat,
A képzet élteti az ábrándon.
Benne a holnapban a tudat alatt,
Kísért engemet, éledsz rajta az álmomon.
Előjön az a kép, napomba érhet,
Szemeim ha lehunyom én.
Képzeletem játszik, téged lebegtet,
Ölelésébe megyen, az epekedés érzetén.
Elragadóan, visz a vágyam hozzád,
Bár a valósága érhetne,
Az álmomat a nappalába hoznád,
Ha kiteljesedne, a szív sohasem epedne.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése