Elegánsan jött meg, az este érkezett,
Fel magára kisestélyit vett.
Hajába fonta az alkony, bíbor szalagját,
Holdnak ezüstje vitte rá, arra csillogását.
De ez nem minden, az ég is cicomázta,
Csillagjait a ruhájára rakta.
Nyakát is lefedte csillogó ékszerrel,
Fényébe ragyogóan, szikrázó üstökössel.
Mert megérkezett, rögtön ténykedett,
Bele világába álomport hintett.
Aztán már minden lenyugodott,
Gondot ringatót el, mit a nappal okozott.
Csendjébe vitte bele lassan a világát,
Mire jött az éj megtette a dolgát.
Hiszen az érkezett,
Csinosan, magára fel fekete frakkot vett.
Fényét halkították kicsikét a holdnak,
Ropták a táncot, össze fonódtak.
Halk zenére altatták aztán a világot,
Meséjébe vitték, az meg hozta az álmot.
Lenyugodhatott minden már ez után,
Így volt varázsa ottan az éjszakán.
Hozta arra rá a hajnal pirkadatát,
Felfrissítette harmatcseppel, éledő táját.
Éledezett az már, hagyva a gondokat,
Napjába már nem hozta azokat.
Ez már egy új nap, új álmot éltethet,
Gondolatot kuszál, gondja így születhet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése