Vágyom az illatot, mit parfümöd hagyott,
Az ajkadról átjövő csókot.
Édes izét érezhessem a számon,
Íze neki ha átjön, lehessen rajta az álmon.
Legyél te benne, ropjad a táncodat.
Hozzad bele a varázsodat.
Aztán már én is szárnyalok,
Vágyak szárnyán nálad, repülve landolók.
Neked benne lesz ottan a játékod,
Hiszen örökösen változtatod.
Így érinthet, egy édes boszorka,
Lehetsz angyal, vagy netán egy ördög fióka.
Ó az a játék benne a tüze, az égető.
A pokloknak kapuját döngető.
Oly édes ez, benne a kárhozat,
Mégis kísért egy életen, ott van a káprázat.
Belőle kijönni, már soha sem lehet,
Ha nem így van, az tépkedhet.
Az érzésen van, van ami fojtogat.
Lelket érint az, mit aztán szép lassan halat.
Vágyom parfümödnek érintő illatát,
Az álomnak a mesés bódulatát.
Ottan benne tégedet.
Az édes kis boszorkát, ki elbűvöl engemet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése