Éljük az életet, a küzdelmeset,
Van aki születik érkezett.
Akad olyan is kinek véget ért,
Imánkba fohászkodunk neki a lelkéért.
Érkezünk jövünk a semmiből,
Ízelítőt kapunk élettől.
Szervírozza bele napjaiba,
Neki így lehetnek ízei, változóak abba.
Lehet úgy, ízében ott az édeskés,
Netán epésen kesernyés.
Olyan hangulat függő,
A sors által vezérelt, állandón gördülő.
Megyünk utunkon, rajta haladunk,
Hiszen van élet célunk.
Benne van a küzdelme,
Életünkön tükröződhet, neki az értelme.
Bár érinthet a szenvedély ezután,
Lehet vágya egy másik után.
Mert életünkbe az is benne van,
Hiszen velünk lehet, minden pillanatban.
Fogyasztjuk utunkat, azon haladunk,
Állandóan úton vagyunk.
Öröké érkezünk, ez a létezés,
Útján ha a vég ér, már nincsen érkezés.
Már az ottan, egy másik világ,
Lehet ez, az örök valóság.
Nincs több érkezés, benne a ború,
Hisz élettelen távozás ez, ami szomorú.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése