Halad az idő, oly szuper sebességgel,
Pillanata az, még ott van a jelennel.
Tolja azt a múltba,
Ottan úgy marad, örökre tárolva van abba.
Szépen bele pörögnek oda a képek,
Mennek a rosszak, meg a szépek.
Úgy ahogy az élet érintette,
Vágatlanul, vigyázza majd, élteti a végzet.
Onnan aztán azt majd elő lehet szedni,
Bele lehet az emlékezetbe vinni.
Változtatni semmit nem lehet,
Úgy marad az képben ahogyan megesett.
Bugyog az fel érinthet forrásként,
Vissza pörög filmként.
Van neki tartalma élet képekkel,
Ahogyan le lett vezérelve a cselekedettel.
Lehet olyan is, mi nyűgös az embernek,
Kivitelezve ott, szűretlenek a tettek.
Akadnak olyanok melyek bántóak,
Tudja isten miéért, rossz hatással vannak
Mennyivel másabb ha csak szépet éltet,
Nem tartalmaz keserűséget, mérget.
Ha már tárolva lehetnek,
Adjanak tartást, akiről szól az embernek.
Úgy rohan az idő, csak pillanatot ér el,
Fordul vissza rögtön a jelennel,
Mert tárolhassa benne azt a múltba,
A jövő függhet tőle, mert él ő azért abba.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése