Altatom a vágyat, vetem neki ágyát,
Nyugtatnám az életem fájdalmát.
Nem találom énem,
Bele veszik bánatába, nekem a reményem.
Bánata a tépő, magával ragadott,
Napom így, hogy lehetne áldott.
Üresség kong benne,
Mert ha ott lehetnél, a világ is szebb lenne.
Egy rózsa lehetnél, tüzedbe vihetnél,
Bánatába benne így vigasz lehetnél.
Hiányzik nekem ez az életemből,
Bár vissza kaphatnám, a régi szép időkből.
Jönnél úgy mint régen, bár érinthetnél,
A lábamról engemet levennél.
Eléd le borulva bálványozgatnálak,
Hódolnák neked, egy angyal varázslatának.
Mert azok az idők, rólunk szóltak ottan,
De az érintések belehaltak abban.
Hol vannak azok a mosolyok,
A te világod más lett, én meg így belehalok.
A vágyamat altatom, csak azt akarom,
Nyugodhasson a gondolatom.
Megfordíthatatlan, de ez is állapot,
Angyalok közt angyal lehess, legyél te áldott.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése