Úton vagyok haladok, hozzád érkezek,
Ajtódon kopogok, halk leszek.
Tudom nyitod te azt kedvesem,
Azután már bódítva, hathat rám az érzetem.
Végzetem vagy, örökös ez a kábulat,
Babonázott így az a hangulat.
Tartson örökösen akarom,
Borítsa lángba, érintse a vágyat az alkalom.
Csak ott lenni veled az alkonyon,
Estében, az ezüstöl ragyogón.
Amit be mégis csak te ragyogsz,
A szívembe benne vagy, ottan kuncorogsz.
Csillag vagy te, ragyogó fény sugár,
Fénnyel engem, elragadó ár.
Visz a káprázata engemet,
Labirintusába vagyok, akarom mesédet.
Így lehet az, hogy érted epedek,
Imádom azt, ha érezhetlek.
Ha veled telhetnek a nappalok,
Érzelmébe gazdagon, érnek az alkonyok.
Utamon haladok, hozzád érkezem,
Hiszen egy angyalért tehetem.
Köszönöm Istenem, enyém lehet,
Éltes akaratot, szenvedélybe amíg csak lehet.
Szerző. FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése