Dereng a hajnal, már zendül az élet,
A múló éjjel, most csendet temet.
Viszi azt magával,
Új nap kezdődik, telítődik a világ zajával.
Benne van, mert megérint engemet,
Madárénekre nyitom a szememet.
Hunyorgok még egyre,
Az ég peremén lévő, napnak a fényére.
Aztán már éledek, de nem pisszenek,
A levegőt, szeded téged figyelek.
Kiemeli, majd süllyed kebled,
Még bódulatban vagy de érint reggeled.
Vonaglasz majd nyitod szemedet,
Felém nyújtod édesen kezedet.
A mosoly ül rajta az arcodon,
Lenyűgözöl, szemem rajta egy angyalon.
Átéltük együtt, megint az éjszakát,
Érintsük az új nap hajnalát.
Együtt, de egymásért,
Isten akaratával a máért, egy új napért.
Jó érzésnek, ha embere így ébredhet,
Annak tudatában egymásért élhet.
Könnyebb elviselni, világának zaját,
Ha együtt zárjuk neki, múltba a tegnapját.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése