Hulló falevél, szél visz tégedet,
Utaztat, de az nyarat temet.
Benne múlik a végtelenbe,
Idő emészti, de él benne emlékbe,
Megadta istenem, átélhettem azt,
Te hoztad el nekem a tavaszt.
Virág voltál, ott egy rózsaszál,
Utamba kerültél, velem maradtál.
Ezüstje éjének szórta a szikráit,
Lángba borította az éjszakáit.
Bennünk is a tüzet gerjesztette,
Így eshetett meg a lelkeket érhette.
Ott maradt az benne, az illatával,
Májusi éjszaka varázslatával.
Szabadulni soha nem tudok,
Nyárba mehetnek, így a tavaszok.
Bár ne múlhatnának soha sem,
Idő viszi nincsen kegyelem.
Emészti meg az emlékeket,
De érzete elő hozza, a képzeteket.
Levelet utaztat, fújja az őszi szél,
Emlékezet marad az amibe él.
De én úgy szeretném,
Azt a virágot, tavaszába érhetném.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése