Ahogy megszülettem, zene szólt köröttem,
Rádióból amit én csak lestem.
Jött az át pléh, vagy a fa dobozból,
Ahogy azt épp megalkották, kisebből nagyobból.
Múlt az idő rajtunk, mi hatalmasodtunk,
Mind ketten fejlődésnek indultunk.
Én nőttem, egyre felnőttebb lehettem,
Ő töpörödött alakjában, ezt én így csak néztem.
Átfogta az a világot, szépen behálózta,
Alakja volt, azt mindég változtatta.
Volt belőle egyre kisebb, picike apró,
Akár a gyufásdoboz nagyságból, szólt a dáridó.
Persze ez mind semmi, a doboz is eltűnt,
Az a rádió, már telefonba épült.
Benne van már, mi kecses minden,
Mik meg nem születhettek, az emberi elmében.
Változik a világ, az ember módizik,
Zaja világának a tévében izzik.
Az informatika is bejárta az útját,
Mint a pók a hálójával, le az úgy fedte világát.
Az ember is születhet, az mennyit átélhet,
Mert közben alkot, így telik az élet.
Annyi rengeteg, az ötlet körötte,
Amit meg tervezett, majd a valóságába vitte.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése