Az ingó virágszál ünnepre ébredett,
Magára fel mese szép ruhát vett.
Harmat gyöngy nyakláncát tette a nyakába,
Édesanyákat köszönthessen, máma bokrétába .
Köszönthesse az anyákat, mamákat,
Dédelgethessék azok az álmukat.
Mert még ők álmodnak merészet,
Éltetik így a világban, az embert az életet.
Rakjuk bokrétába a gyönyörű virágot,
Mondjunk vele jó kívánságot.
Doboghasson szívük az anyáknak,
E napot, most így tegyük boldogságosnak.
Szóljon az érzésről, tiszta szeretetről,
Játékról a szívekről.
Az intelmekről az anyákról,
Az időbe múló szavakról, az aggodalomról.
Mert ők ilyenek, aggódva szeretnek,
Boldogok ők, amikor ölelnek.
Tartsa meg az isten e jó szokásukat,
Éltese őket, imádhassuk az édesanyákat.
Az évnek háromszáz hatvanöt napjában,
Virág nyíljon a talpuk nyomában.
Legyen az így, még fen áll a világ,
Szeretetbe legyen, bele burkolva aztán a virág.
Szerző:FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése