Mert jött az éjszaka, álmom elragadott,
Azután már én velem száguldott.
Vitt engem magával,
Nem törődtem aztán a világnak a zajával.
Hiszen az álom, mindég olyan mesés,
Ott van velem érint az édeskés.
Ó azok a percek ottan ő vele,
Parazsat szít, lángjaival lesz szívem tele.
A fény az ami aztán lefed engemet,
Izzó levegő, perzsel így minket.
A szívek ettől össze olvadnak,
Benne álmaimban ők együtt dobbannak.
Kísért mindég, ha eljön az éjszaka,
Megjelenik ott egy angyalka.
Menjek vele neki ez, az óhaja.
Csak ne érne annak, végét az éjszakája.
A hajnal az ami megtöri az éjeket,
Bíborával hessegeti a csendet.
Az álom meg ebbe ott marad mindég,
Érint a nappal, szívembe benne az ínség.
Az éjszakát vágyom, vigyen az álom,
Boldogságom ottan megtalálom,
Akarom ezt, egy édes rózsa szálért,
Doboghasson a szívem, ő neki kegyéért.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése