Érintelek téged, hisz álmomban látlak.
Szavaid ott bánatot hantolnak.
Feléled a világ körülöttem,
Üstökösnek a fényeivel, érinted életem.
Éjszakáimat bele a fényébe viszed,
Szívem húrját te azzal rezgeted.
Így érhet el annak dallama,
Érzéssel tölt engem, múlik a dilemma.
Múlik kettőssége az életem lehetsz,
A pokolból a menybe repítesz.
Magányom oldódik fel veled,
Megigéz engemet, a gyönyörű szemed.
Pörög az idő, az álmaimban ott,
Mégse várom a pirkadatot.
Viszi az magával az édes álmokat,
Reggele hozza meg, a sóvárgásaimat.
Üres a nap, ha nem lehetsz benne,
Az éjszakát vágyom ami lefedne.
Kergetem az álmot, jaj de édes az,
Érhessen engemet, benne fényhalmaz.
Érinthessem meg ott két kezedet,
Ami majd a valóságba vezet.
Megérinthessem ott is álmomat,
Azt édest, ki örökké élteti az álmokat.
Szerző:FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése