Vers. Napomat lefedi.

                                           Napomat lefedi.
                                           Napomat lefedi a búbánat,
                                           Keresem a vigaszomat.
                                           Kapaszkodnék fába, fűbe,
                                           Amibe lehetne mindenbe.

                                           Háborog a lelkem tengere,
                                           Ráveti hullámát szememre.
                                           Könny folyik végig onnan,
                                           Patakjaként van a sorsban.

                                           Csordogál szép csendesen,
                                           Gátja között a jelenen.
                                           Fájdalom él a pillanatban,
                                           Képet érint most az abban.

                                           Elébem hozza a múltamat,
                                           Azokat a szép napokat.
                                           Mikor az még töretlen volt,
                                           Életem csak terólad szólt.

                                           Fedi emléke régen azt már,
                                           Tudatába mégis vissza jár.
                                           Képek jönnek érintenek,
                                           Azután szívet téphessenek.

                                           Lelket rázz, ami felbolydul,
                                           Benne aztán fájdalom dúl.
                                           Lefedi napomat nekem,
                                           Bele bánatába viszi lelkem.

                                           Azt elfeledni így lehetetlen,
                                           Uralkodik most a szépen.
                                           Sorsom könyvébe íródott, 
                                           Hiszen, csodának számított.
                                           Szerző: FM.

Vers kedvesemnek. Elnézem most én, a napot.

                                          Elnézem most én, a napot.
                                          Elnézem most én, a napot a felkelőt,
                                          Neki élhetem, reggelét az ébredőt.
                                          Érinthetem a csillogó harmatát,
                                          Cseppje lefedi bársonyos pázsitját.

                                          Reggelének fénye a parton érhetett,
                                          Hol a lefolyóvíz fantáziát éltethet.
                                          Ahogy tovasiet, a vizet nézem,
                                          Végtelenében a fonodását átélem.

                                          Bennem a végtelen, képzeletet éltet,
                                          Látom a tengert, ahová a folyó siet.
                                          Azt érinti, hiszen ő haza érkezik,
                                          Egymásba fonódnak részévé válik.

                                          Érezlek kedves itt vagy te is velem,
                                          Fantáziám éltet, így lehetsz nekem.
                                          Életemnek betöltöd a terét,
                                          Így érhetem én is életem tengerét.

                                          Látni véllek, réten itt virágok között,
                                          Pillangó érintette levelek mögött.
                                          Képzelet éltet, velem vagy mindég,
                                          Fonódunk mi hisz te vagy a kéklő ég.

                                          Érintő napsugár, a fényedet árasztó,
                                          Simogató a lelkemet nyugtató.
                                          Kápráztassál, nem rossz ez érzésnek,
                                          Lelked tengerében, folyóként eredjek.
                                          Szerző: FM.

Vers. Eltelnek az évek.

                                        Eltelnek az évek.
                                        Eltelnek az évek, felettünk repülnek,
                                        Nem ráncok tépnek, mik arcunkra ülnek.
                                        Idő hagyta nyomók, mik néha sokkolók,
                                        Maradnak velünk, ők soha el nem múlók.

                                        Itten vannak azok velünk, hegek takarják,
                                        Néha feltörnek a jelent lehúzzák.
                                        Mint az áradó folyó áttörik gátjukat,
                                        Búbánatába viszik bele szép napjukat.

                                        Jönnek azok buzgárként, tudatát lefedik,
                                        Aztán már játszanak az érzést tépkedik.
                                        Valóság ez, amin az ember átesett,
                                        Balsors tépő, hiszen az éltetett végzetet.

                                        Ami lélekben tépett, ott szívet szaggatót,
                                        Az idővel mégsem múlhatót.
                                        Ó ti fájó képek ilyenkor arcot idéztek,
                                        Olyanokat, amik minket megérintettek.

                                        Éltettek itt, életünknek lehettek részeik,
                                        De nekik már végéhez értek útjaik.
                                        Ez sírig tartó volt, oly sok boldog óra,
                                        Aminek az időben, már fájdalom az ára.

                                        Ráncaink csupán az idő múlását jelzik,
                                        Azok a tekintetet keményebbé teszik.
                                        Nem tépnek minket, bánatot takarnak,
                                        Fájok azok, benne a szíveinkben vannak.
                                     
                                        Benne megmaradnak, emlékként élnek,
                                        Feltörnek, majd fájdalomba mennek.
                                        Rárakja sebként, a sorsa az emberre,
                                        Hegei takarják, de ők ráhatnak a szívre.
                                        Szerző: FM.

Vers. Ébredtem keltem.

                                         Ébredtem keltem.
                                         Ébredtem keltem fel, az éltető fényben,
                                         Fohászomat mondom a reggelben.
                                         Kérésemet te hozzád Istenünk,
                                         Segítsél minket, ne nézz el mimellettünk.

                                         Utunkon napba el ne bizonytalanodjunk,
                                         Bátran emelt fejjel haladhassunk.
                                         Csak úgy játékosan vegyük azt,
                                         Terhet ne érezzünk, mi nehéz nyomaszt.

                                         Ne tévelyegjünk el, a díszletek mögött,
                                         Mi szép maradjon az emlékek között.
                                         Egy életen át fantáziát mozgasson,
                                         Ha már érintő, mindég éltető maradjon.

                                         Színházadban, a szerepeket úgy osszad,
                                         Mosollyal a bánatot oszlassad.
                                         Lelket nyomó nehéz, bú az mert teher,
                                         Másabb, ha szabadon játszhat az ember.

                                         Játékosan, emelkedetten, csak úgy lazán,
                                         Esetleg érintőn, segítve mások baján.
                                         Az életnek a színpadán őket is játszatni,
                                         Sorsuknak bánatán, ott láncokat tépetni.

                                         Legyünk ott a deszkán mindenki játsszon,
                                         Kerekedjünk felül a balsorson.
                                         Fogva egymáskezét, közbe úgy játszani,
                                         Ha függönye legördül, vele merjünk halni.
                                         Szerző FM.

Vers. Csillogó gyöngy cseppét.

                                        Csillogó gyöngy cseppét.
                                        Csillogó gyöngy cseppét reggelre,
                                        Hajnala rátette mindenre.
                                        Lefedte vele gyönyörű világát,
                                        Rárakta arra az, frissítő harmatát.

                                        Oda rája a fűre, fáknak a lombjára,
                                        Virágainak a bársonyos szirmára.
                                        Életet frissítve, mindent felüdítve,
                                        Világába most is, új napot éltetve.

                                        Jöhessenek ők, egymásután sorba,
                                        De szépsége maradhasson abba.
                                        Nyíló bimbónak rajta a szirmán,
                                        Lehessen mélázni pilléknek táncán.

                                        Csillogó harmattal telt reggelében,
                                        Az Istenadta nap, kelő fényében.
                                        Kápráztatva lenni a képektől,
                                        Amit ember kaphat a természettől.

                                        Alakítgat mindég, azt Istene élteti,
                                        Képeit előttünk vásznára vetíti.
                                        Élményként vigye magával embere,
                                        Kísérthesse aztán egy egész életre.

                                        Láthasson ébredő felfrissült arcot,
                                        Fény érintette hunyorgót.
                                        Úgy ahogy azt is átjárja az élet,
                                        Festi fel rá pírját, így éltetve létet.

                                        Csillogó cseppek fedik le a reggelt,
                                        Benne a nap mindent üdén lelt.
                                        Életünk az csak így pezseghet,
                                        Ha a jelen minket, öröké éltethet.
                                        Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Remegő kezemmel.

                                          Remegő kezemmel.
                                          Remegő kezemmel, a kezedet fogom,
                                          Te lehetsz nekem a boldogságom.
                                          Ugye nem állom, valóság ez édes,
                                          Marad így nekünk, életünkben véges.

                                          Legyél te támaszom, akarom Istenem,
                                          Veled telhessen, nekem az életem.
                                          Kedvesem téged mindég érezzelek,
                                          Éltesse a vágy, éljenek benne érintések.

                                          Nélküled rom lenne nekem az életem,
                                          Üresen dobbanna, fájón a szívem.
                                          Értelmetlenül telnének a napok,
                                          Szereteted nélkül mit érnének azok.

                                          Hozzad te azt, a boldogságom legyél,
                                          Emeljél a menybe, annyira szeressél.
                                          Érezzem a forró csókoknak az izét,
                                          Benne ereimben a szívnek lüktetését.

                                          Pezsegjen a vérem, ezt én így akarom,
                                          Szívemnek tüzét ne fedhesse korom.
                                          Ott homály ne legyen sohasem,
                                          Fény legyél te benne, örökös énnekem.

                                          Érintsél engemet, a kezedet foghassam,
                                          Akkor lehet szép nekem az utam.
                                          Ha úgy dobogtatod meg a szívemet,
                                          Abba minden porcom, bele remeghet.
                                          Szerző: FM.

Vers. Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor.

                                           Egy pohár bor most a vigaszom,
                                           Fáj az élet csak azért iszom.
                                           Gyógyítgatom fájó lelkemet,
                                           A búját, mert olyan keseredett.

                                           Az ember baját, a bor oldozza,
                                           Kicsit a szívet megdolgozza,
                                           Neki bogozza, a kötelékét,
                                           Így benne megteremti a békét.

                                           Arra volna mostan szükségem,
                                           Dobott engem a kedvesem.
                                           Nem számíthatok rá, nem vár,
                                           Szíveknek huny a parazsa már.

                                           Nem várhatok én tőle semmit,
                                           Közömbösség ami szédít.
                                           Nekem fájdalomba viszi lelkem,
                                           Mardoshat  most az emlékem.

                                           Fájon érint, pedig olyan szépek,
                                           Hiszen részei az életemnek.
                                           Hagyom, miért is hessegetném,
                                           Aztán sose lenne lelki békém.

                                           Rakosgatom őket szépen sorba,
                                           Ne eshessen bennük csorba.
                                           Ha már egyszer képbe vannak,
                                           Idő lehet gyógyír a bánatomnak.

                                           Majd kitörli azt, ami nem kell,
                                           Hagy képet szép jelenettel.
                                           Vigaszom én a borba keresem,
                                           Búcsú ez most, tőled kedvesem.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Mert itt lehetek veled.

                                           Mert itt lehetek veled.
                                           Mert itt lehetek veled, örömöm ez nekem,
                                           Kezed bársonyába hajthatom a fejem.
                                           Elkápráztatsz gyönyörű szemekkel,
                                           Parfümödnek az illata varázsol engem el.

                                           Így telhet aztán, nekem szépen az életem,
                                           Egy illatos rózsaszál lehet a végzetem.
                                           Virágom vágyom, az nekem pompázzon,
                                           Magányomat mindég tarthassa pórázon.

                                           Legyen a két szép szem, érinthesse énem,
                                           Boldogságom legyél, fedd le te életem.
                                           Nekem bontogassad gyönyörű szirmodat,
                                           Kábítson mindég, érintsen az édeskés illat.

                                           Hiányt ne szenvedjek, magadat úgy adjad,
                                           Remegjen bele a szív, ha érint az ajkad.
                                           Éleszd vágyamat, hagyjad őt szárnyaljon,
                                           Te vagy az életem, hát hagy bálványozzon.

                                           Foglalhassam imámba, én neked nevedet,
                                           Bele legyen róva, tölthessed be szívemet.
                                           Ó te édes asszony, te tápláljad neki tüzét,
                                           Élhesse világának, át az minden gyönyörét.

                                           Örömöm ez nekem, mert itt veled lehetek,
                                           Lenyűgöznek engem a gyönyörű szemek.
                                           Bódulatban tartasz a varázsos illattal.
                                           Élhetem életem, egy gyönyörű asszonnyal.
                                           Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Része vagy, szépíted.

                                                           Része vagy, szépíted.
                                                           Része vagy, szépíted az életem,
                                                           Sorsom akart tégedet nekem.
                                                           Egy napon érintettél engemet,
                                                           Nem firtatnám én soha létedet.

                                                           Lényeg az veled telhet életem,
                                                           Napomba vagy fény kedvesem.
                                                           Vágyom hallani a léptedet,
                                                           Akarom neked az érintésedet.

                                                           Tündér vagy te édes az enyém,
                                                           Életemet hangoló zeném.
                                                           Szívemnek pengessed a húrját,
                                                           Hozhassad lelkednek dallamát.

                                                           Vágyom, érinthessen engemet,
                                                           Láthassam a fénylő szemeket.
                                                           Benne lelkednek végtelenét,
                                                           Nyugtathassam neki a tengerét.

                                                           Érintő varázsát tudjad te hozni,
                                                           Napjaimban azzal érinteni.
                                                           Feszítsed, a húrok pengjenek,
                                                           Hamis dallamok ne érintsenek.

                                                           Legyenek kristály tiszták szépek,
                                                           Érted mindég epedhessek.
                                                           Legyél te velem egy életen át,
                                                           Élhessem meg, sorsom akaratát.
                                                           Szerző: FM.

Vers. Lefedte a világát.

                                            Lefedte a világát.
                                            Lefedte a világát sötéttel az este,
                                            Csillaggal telített palástját felvette.
                                            Világnak zajára vitte rá csendjét,
                                            Álom zárja le az elfáradók szemét.

                                            Lakások ablakai borulnak sötétbe,
                                            Bele tükröződnek mattan az éjbe.
                                            Ezüstös fényét csillagoknak törve,
                                            Őrző angyaloknak vele jelet küldve.

                                            Vigyázzák azok a nyugvó lelkeket,
                                            Mostantól álmuk repítheti őket,
                                            Hagyva a testet álommal utaznak,
                                            Birodalmába, vendégként vannak.

                                            Meséivel most megtraktálja őket,
                                            Képeiben szolgál fel desszertet.
                                            Éledésbe viszi, ő majd bele aztán,
                                            Éltetheti tudata, rajta a fantázián.

                                            Így lehet az, álmot kergethetünk,
                                            Marad örömbe, netán szenvedünk.
                                            Átélhessük azt többféleképpen,
                                            Jó, ha maradhat mindig érhetően.

                                            Pillangó képébe ne keljen kergetni,
                                            Képbe úgy legyen, ellehessen érni.
                                            Álmainknak így lehet értelme,
                                            Maradhat élvezhető, örökre érzelme.
                                            Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Élem én életemet.

                                          Élem én életemet.
                                          Élem én életemet, lassan de az telik,
                                          Érzelmem velem közben játszadozik.
                                          Váltakozva megkörnyékez engem,
                                          Poklába, vagy menybe emeli életem.

                                          Napok telnek el köröttem csendesen,
                                          Aztán jössz, te érintesz kedvesen.
                                          Ó azok a lángok, átjárják testemet,
                                          Azt érintőn érzem, pörkölik szívemet.

                                          Poklok kínját élem tégedet akarlak,
                                          Csak, hogy egy kicsit bálványozzalak.
                                          Magaddal emelsz fel a fellegekbe,
                                          Ott lehetek veled már azután édenbe.

                                          Telnek a napok, mindég jönnek újak,
                                          Bennük aztán a vágyak szállhatnak.
                                          Ha nem érhetlek de szörnyű énnekem,
                                          Ilyenkor lehúzottan, fájó az életem.

                                          Nem bánom éljem kínját a pokolnak,
                                          De te legyél mindég, amikor akarlak.
                                          Aranyozzad be az életemet nekem,
                                          Érhessen fényed, ragyogjad be egem.

                                          Úgy éljem életem, itt mindég éltessél,
                                          Játsszad játékod, nekem ingám legyél.
                                          Lehetsz néha ördög, élesszed a tüzet,
                                          Aztán nyújtsd felém, angyali kezedet.
                                          Szerző: FM.

Vers, a kedveshez. Felnézek az égre.

                                         Felnézek az égre.
                                         Felnézek az égre, darvak vannak képben,
                                         Szelik a levegőt v alakban szépen.
                                         Mennek az útjukon, az eget díszítve,
                                         Életösztönüknek mostan így eleget téve.

                                         Szárnyalnak útjukon ott a levegőt szelik,
                                         Az éterbe kiáltják, hangjukkal betelik. 
                                         Élesztve fel vágyat, adva a szárnyakat,
                                         Repüljek most hozzád, éltessek vágyakat.

                                         Akaratom visz engem, ej de él az ösztön,
                                         Mért kéne élni lehangoltan, csüggedőn.
                                         Most szárnyra kelek tehozzád repülök,
                                         Szerelmet éltetek, az maradhasson örök.

                                         Még élünk mindég, csak veled egyetlen,
                                         Legyen láncunk az, széjjeltéphetetlen.
                                         Szabadságunk azért fedetlen maradjon,
                                         Másikon a szívünk az sosem uralkodjon.

                                         Szerelmünk tüze lángolhasson mindég,
                                         Lelkeinket nekünk éltesse a hűség.
                                         Napjainkat a derű mindég úgy fedhesse,
                                         Bánatunkat benne állandóan hessegesse.

                                         Még élünk csak együtt tehessük utunkat,
                                         Unszolva egymásra a boldogságunkat.
                                         Kék eget nézek, darvak utaznak repülve,
                                         Együtt, de a végtelen szabadságot éltetve.
                                         Szerző: FM.