Adventnek az első vasárnapján,
Már a karácsonyra várván.
Koszorúján neki gyertyát gyújtunk,
Egy új életnek mi jöttére várunk.
Várjuk a kis Jézuskát, a megváltót,
Éjnek fényét Betlehembe hívót.
Csillagát, az utat mutat nekünk,
Fényében mi ő hozzá mehessünk.
Bölcsője előtt lehessünk mellette,
Lelkünket érje a szeretet lehelete.
Érintsünk, meg mostan szíveket,
Ünnepbe vihessen bele szeretetet.
Az örök életet így mink átélhetjük,
Belőle a reményt meríthetjük.
Benne van születés, élet a halál,
Majd az a lélek, ahogy haza talál.
Négy vasárnap égetünk gyertyát,
Jelentőségét így hozhassa át.
Békét, hitet, szeretet, reményét,
Egy, egy gyertya belőle kicsikét.
Ünnepre készülünk karácsonyra,
Csillogásra várva, ott a hulló hóra.
Angyalokra meghitt szeretetre,
Születésre, vele a mesés ünnepre.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése