Éjébe menő holdfényes.
Éjébe menő holdfényes szép esten,
Magával ragad a végtelen.
Elnézem fent a fénylő csillagokat,
Láthatom nekik a káprázatukat.
Kitágul, széles a láthatár mostan,
Fényévekbe számolhatunk abban.
Mindent fénnyel fed a messzeség,
Vegyülhet vele mostan a sötétség.
Vágyom a fényt engem is érintsen,
Jöjjön át a csillagfényes esten.
Ragyogjon nekem is a csillagom,
Ragadjon el veled a mesés állom.
Lehessünk mi ottan a végtelenben,
Foglalhasson az éj a meséjében.
Oda bele írva ott legyen a sorsunk,
Kettőnkről regéljen, csak rólunk,
Egy gyönyörű csillagról, a fényről,
Tűz melegét gerjesztő szeretetről.
Ami nekünk napunkban ott lehet,
Mindég, mindég az jelent éltethet.
Álmodjuk mi benne az álmainkat,
Gazdaggá tehesse a nappalokat.
Estéjében vágy, álom gerjedjen,
Ha mehetünk, hát együtt vihessen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése