Beleolvadt hűvöse nyári estélyében,
Csillag hunyorgott éjnek sötétjében.
Szaxofon szólt, törte a csendet,
Harmonika hangja fölé emelkedett.
Gyönyörű estélyét a zene kiemelte,
Holdnak a fénye körbe ezüstözte.
Mégis te hoztad a fényét kedvesem,
Ezt az éjszakát el sohasem feledem.
Kápráztatott fényed, ahogy érintett,
Szívembe bele nevet égettet.
Bele véste neved abba örökre,
Benne maradt az ott egész életemre.
Velem vagy mindég kísértesz engem,
Képed állandóan itt lebeg előttem.
Behunyom a szemem hoz a képzelet,
Attól szép, varázsába viszi az őrület.
Magával ragadja az a vágyat ébreszti,
Suhanó szél, magával szárnyán repíti.
Nyugtot nem hagy, aztán ott vagyok,
Veled telhessenek azok a szép napok.
Estébe tört csendet, szólt a szaxofon,
Felülemelkedett a harmonika sípon.
Dob pörgött a zene átjött az éteren,
Jöttél, hoztad te a fényt bele édesen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése