Jöttök, érintetek ó szálló gondolatok,
Oly jó lenne, ha nyugton hagynátok.
Úgy elhúzódnék néha egy picit,
Csak élni, itten lenni még egy kicsit.
Ti jöttök, engemet meg érintetek,
Aztán meg úgyis magatokkal visztek.
Egy történésekkel telt múltba,
Ahol tetteket rakhatok szavakba.
Válogatom én bele teszem szívesen,
Ami a múltban van hagy élhessen.
Ne tűnhessen az a semmiben el,
Ott bolyongana a múló ürességgel.
Mi itt mennyi mindent átélhetünk,
Amíg lefolyik medrébe az életünk.
Ha néha megfáradva is egy kicsikét,
Folyassuk mi le, az életüknek vizét.
Ahhoz, hogy itt jobb életet éljünk,
Ó de sokszor kell nekünk döntenünk.
Sorsunk a jót a rosszal kevergeti,
Aztán tálalja, azt az asztalán teríti.
Úgy, hogy fűszerét is abba bele teszi,
Édes izében vegyíti, keserűjét viszi.
Élvezni neki így izét már nem lehet,
Fárassza, lehúzza mindég az a létet.
Olyan jó néha egy kicsit meg pilledni,
Az életből újra egy kis erőt meríteni.
Majd menni, de úgy haladni az úton,
Ha írható, mindég szépet sugározzon.
Szerző: FM.
Gratulálok Mihály!
VálaszTörlésEz is nagyon értékes, jó vers!
Köszönöm szépen Marika.
VálaszTörlés