Tőle miért kell, hogy szenvedjünk,
Ha megérint a szerelmünk.
Talán éppen azért gyötör,
Mert ott van benne a gyönyör?
Játszik a szívünkre az rátelepszik,
Aztán már ki terebélyesedik.
Lefedi, érinti a lelkünket,
Onnantól már érzéseket terelget.
Hely, ha ott lehetne kulcsra zárni,
Szív széfébe lekódolni.
De hát lehetetlen kiszabadul,
Aztán az akaratunk úgyis borul.
Szívünkre rá tudhat ő úgy hatni,
Nem hagyja azt lenyugodni.
Gyötör, aztán már menni kell,
Ott vele lenni a kiteljesedéssel.
Érzést vissza fojtani nem lehet,
Mert tépegeti az a lelket.
Hagy szárnyaljon ő szabadján,
Telepedhessen meg rózsaszálán.
Legyen kertje, annak éltető talaja,
Nyílhasson a színes virágja.
Érte a nőért, ha kell is szenvedni,
Kertjébe, szeretetet tudjon éledni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése