Hajnala festi meg most őszi táját,
Nap vetíti rá arra a bíborát.
Fényét törik a kristály szemcsék,
Dérbe borulhat az éjében a vidék.
Friss, csípős már a kora reggel,
Egy kicsikét lehűl az a dérrel.
Ilyen mikor az ősz járja a végét,
Dermedt fagyal díszíti reggelét.
Kristály fedi le szikrázva a teret,
Ahol víz van csinálhat ott jeget.
Csusszan, le zúzmara takarja,
Úgy jó az, ha nem lépünk ő rája.
Bíbor fedi le szép őszi reggelét,
Látja az ember benne leheletét.
Dérbe csillanó reggelek,
Kápráztok lassan telet éltettek.
Érkezik, közeledik, napok telnek,
Úgy, hogy közbe rövidülnek.
Az éjszakába ők bele nyúlnak,
Napfordulóig azok dagadhatnak.
Hajnalában, ébredünk új napra,
Rajta van neki azon a bíbora.
Megfesti azt gyönyörűvé teszi,
Érint minket, azt lelkünkbe viszi.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése