Levezérli agyunk, mi gondolatot futtatunk,
Úgy is jöhetnek azok, arra mozdulunk.
Súlya van minden mozdulatnak,
Értünk csupán, vagy gesztus másoknak.
Mert ha mi mozdulunk, akarunk valamit,
Tesszük a kényelemért, mi netán ellazít.
Esetleg kényelmesebb testhelyzetért,
Egy pihentetőbért, jobbért egy új pózért.
De az mozdulat lehet egy gesztus is akár,
Ami érinthet szívet, amit kitár.
Egy karnyújtás, vagy játéka a szemnek,
Mind átjönnek, így azok megérinthetnek.
Érinthet egy bájos mosoly, vagy az ölelés,
De lehet egy jel csupán csak intés.
Mozdulatoknak sora, lehet simogatás,
Netán a közelebb hozó baráti kézfogás.
Mennyi, mennyi gesztust ki lehet fejezni,
Gondolatunkra, csak meg kell mozdulni.
Fejet mozdítani, biccenteni egyet,
Azzal a másik embernek csinálni a kedvet.
Levezérli agyunk, futhat a gondolatunk,
Tettbe megy, mozgat, de vele ne ártsunk.
Meddig mehetünk, hát vigyázzunk arra,
Mozdulatunk ne legyen másoknak kárára.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése