Az éjszakában ér az, ahogy ballagok,
Süvít a szél, én borzongok.
Érint a bőrömön, szenvedek,
Szívemben érzem, ahogy dermedek.
Fájó a pillanat, mostan zavaró a kép,
A látomása a lelkembe tép.
Lebeg de hűvös, mint estéje ma,
Nem érint meg, szívnek a dallama.
Megyek én, járom céltalan utamat,
Keresem, hol éledhet a hangulat.
Mi befogad, egy kis kocsmát,
Hallhassam a prímásnak vigaszát.
Ahol egy whisky tehet a melegért,
Fűtik a szívet, pezsdítik a vért.
Hiszen ez, a lélekre hat,
Fájdalmat tör, mi megérint agyat.
Fájó az akarat, le van fedve a tudat,
Hajszol keresteti a kiutat.
Amin nem segít csak a feledés,
Tört a vágy, nem lesz már édeskés.
Semmi nincs ebben, akarok feledni,
Holnaptól tisztább fejjel élni.
Nem baj, ha jön a kép, legyen múlt,
Szívemben karc, minek tüze kihunyt.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése