Vers, kedvesemhez. Velem volt éreztem.

                                         Velem volt éreztem.
                                         Velem volt éreztem, át ő fényként jött,
                                         Érintett, hiszen láthattam őt.
                                         Láthattam fogtam a kezét közben,
                                         Benne ott, pillanatomnak töredékében.

                                         Azután halványodót, a kép tova szállt,
                                         Szétfoszolva az, semmivé vált.
                                         Velem volt, hisz érzésem korbácsolta,
                                         Nem fájón, az bele szívembe karcolta.

                                         Vágyom a pillanatot, az a kép érintsen,
                                         Derűbe vigyen, az tűzként jöhessen.
                                         Lobbantsa a parazsát,
                                         Éltesse szívemben, a tűzének varázsát.

                                         Legyen ő benne mindég a napomban,
                                         Rózsaként árassza kábulatát abban.
                                         Szirma bársonya nyűgözzön engemet,
                                         Érinthesse énnekem, mindég a létemet.

                                         Láthassam élőben, foghassam a kezét,
                                         Ha akarja ő is, vigyázzam életét.
                                         Tárhassa nekem, a szívét ki mindég,
                                         Álljon össze a kép, ne maradjon az lég.

                                         Velem volt éreztem, fényként érintett,
                                         Képe akkor szemen előtt lebegett.
                                         Neki érinthetem, már foghatom kezét,
                                         Szeme árassza most, hozza át a fényét.
                                         Szerző: FM.