Megint munka vár, csinálom lankadatlan,
Ottan vár rám a létra a sarokban.
A teremburáját, adja nekem dolgát,
Vastagon áll rajta összeszedte pórját.
Takarítom róla, vihesse szobáját fényébe,
Ne maradhasson homály érintésébe.
Lehessen meg neki utána a kénye,
Miért is ne mehetne át a rivaldába fénye.
Érinthessen aztán, a fénye úgy engemet,
Homálya ne takarja neki az értelmet.
Átlátható tiszta fényt szórjon estélyere,
Lehessen mód ottan majd az estebédre.
Rakom ékességét falra, na meg a plafonra,
Várhassak estémben egy édes amazonra.
Győzködhesse szívem, vívja diadalát,
Vihesse oda bele, érzéseknek a szikráját.
Érinthessen meg engemet diadal ittasan,
Legyen életemben aztán halhatatlan.
Suttogja mindég a csatadalát fülembe,
Borulhassak neki rabként a lábai elébe.
Lehessek a rabja, én ő rája felnézhessek,
Életembe aztán érte esedezzek.
Fény jöhessen érjen, átlátszóan tisztán.
Egy édes nő oltalma, óvjon engem aztán.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése