Vers. Elmúló utamon.

                                                       Elmúló utamon.
                                                       Elmúló utamon, én versekkel regélek,
                                                       Amit majd talán olvas néhány lélek.
                                                       Rajta kívül semmit, nem gyűjtöttem,
                                                       Éltem, amit akartam mindent elértem.

                                                       Igaz a sorsom ellen, lázongtam néha,
                                                       Aki altassa azt, bizony egy léha.
                                                       Kiegyeztem vele, vitt tovább aztán,
                                                       Az égieket kértem tekintsenek le rám.

                                                       Köszönöm én neki Istenem segített,
                                                       Ha szükségem volt mindég érintett.
                                                       Terelt engemet, el ne tévelyegjek,
                                                       Mivel volt családom, én nekik éljek.  
                                                   
                                                       Éltessem asszonyom, életem párját,
                                                       Segítsek múlatni ő neki a búját.
                                                       Csemetéket mi együtt nevelhessünk,
                                                       Érintsen családként minket örömünk.

                                                       Túl vagyunk mindenen, ők is önállóak,
                                                       Ott van drukkunk, hisz életet vívnak.
                                                       Már csak kívánunk, sikerüljön nekik,
                                                       Életünket nekünk az unokák fényezik.

                                                       Eltelt életünk gazdagok nem lettünk,
                                                       Éltük napunkat, hiányt se szenvedtünk.
                                                       Megálmodtuk nekik jövőjüket,
                                                       Gazdagabban élhessék ők az életüket.

                                                       Ezzel tudom én de sokan így vagyunk,
                                                       Nem volt akadály a rögös utunk.
                                                       Oda adtunk mindent, gyerekeinknek,
                                                       Életünk attól szép, ránk feltekintenek.

                                                       Utamon már csak versekkel regélek,
                                                       Szívesen teszem, amíg itt lehetek.
                                                       Az élettől sokat már nem vágyok,
                                                       Még élhetek, nekem ez a boldogságom.
                                                       Szerző: FM.