Ha nem érzem érintésedet kedvesem,
Őszébe viszi nekem életem.
Süthet a nap halványan ér a fény,
Ködébe veszik énbennem a remény.
Lelep az, fátylat borít rám szürkét,
Bele hozza nekem a hidegét.
Derét fagyosan rám hinti, ez fáj,
Bele remegek, ahogy szívembe váj.
Magamat én sápadó levélnek érzem,
Utaztat a szél, hátára telepszem.
Nem, én még nem halni készülök,
Bánatom késztet, tehozzád repülök.
Azután már, ha ott lehetek teveled,
Életemet nekem meg érinted.
Tavaszt hozol a májusnak illatát,
Beleviszed neki minden káprázatát.
Virágként érintesz te ott kedvesem,
Nálad a vigaszomat keresem.
Oldódik szívemben a keserűség,
Köröttem köd oszlik, kiderül az ég.
Maradjon a május mindég legyen,
Az orgona illata benne érhessen.
Érinthessem azt a rózsaszálat,
Aminek bársonya, adja vigaszomat.
Édesem, gyámolítsz mindég engem,
Varázsába tart a ragyogó két szem.
Boldogság ez, ó érzem ölelésed,
Érzést éltetsz, ha érint a közelséged.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése