Lehetek én bármely részén a világnak,
Jól érzem ott magamat Magyarnak.
Hisz nemzetemet éltetem,
E szavakkal mit őseimtől örököltem.
Ékesek azok hagyatéka anyámnak,
Tőle kaptam nyelvét a hazámnak.
Elmondta bele vitte érzelmét,
Bogoztam én neki aztán az értelmét.
Mert hazám nekem az hol születtem,
Ha nincs, nekem sincs életem.
De élhetek mert felkarolt,
Magyarként, hiszen életem róla szólt.
Róla, a hagyományairól, szép tájairól,
Benne az ízekről, azok varázsáról.
Gulyásáról, a halászléről, pörköltről,
Mit ottan folyók szelnek át a teréről.
Mesélsz te hazám, ódákat zengesz,
Ősökről kik nélkül nem lehetsz.
Kiknek vére megfestett.
Így maradtál fent, ragyogtatva eget.
Hazám vagy nekem, lehetek bárhol,
Ha sokáig távol tőled az sokkol.
Bennem akkor már tombol a vágy,
Érint az a szó, ami selymes oly lágy.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése