Mindjárt a sikátorhoz ér már az Adrienn,
Szűk utcájában megy körültekintően.
Eligazodva a kirakatok rengetegében,
Strandra, megmártózni tengernek vízében.
Várok a bejáratnál rája, szenvedélyesen,
Eshessünk át azon az ölelésen.
Közeledik, jön ő, mosolyog kedvesen,
Ölelem, keze már ottan van a kezemben.
Élvezzük a tengert, fénylő napsütésben,
Megmártózunk óvatosan a vízben.
Aztán homokon ülünk naplementében,
Merengve ott, be nem telve a tengeren.
Hallgassuk a morajlást mi oly szertelen,
Húrt pengetve zenél a köveken.
Énekelve tájában, ott estefeléjében,
Beleolvadva egének, a vöröses színében.
Jó érzés itt lenni, mostan a korai estében,
Adriennek karjai között, ölelésében.
Morajló tengerparton a természetben,
Neki a csodálatos hölgynek, jelenlétében.
Aztán már a zene érint meg az éjjelében,
Csalogató a szaxofon a bárkertben.
Mire eszmélek, vezetem táncközben,
Gyönyörködve neki, a mesélő szemében.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése