Én lennék patak, térben suhanó,
Mederbe sodródó.
Sziklák között csobbanó,
Ott vele ütközve párává porladó.
Te a parton egy virágszál lennél,
Gyönyörűen tündöklő.
Csak, hogy mindég friss legyél,
Pajzsod lennék én tégedet ölelő.
Ottan lennék, mindég teveled,
Hervadni nem engednélek.
Táját szépítené, így a lényed,
Aztán óvatosan érnének a fények.
Vigyázva óvnálak, ott én tégedet,
Lefedve hőségtől párával.
Érintve a töretlen szépségedet,
Aztán már lehess viruló sarjakkal.
Parton pázsitot díszítve, kiemelve,
Zsenge fűszálaknak közötte.
Nyíljon a virágod, legyen benőve,
Pára burok, lehessek azután felette.
Ott lennék veled, életed oltalmazó,
Virágszál lennél, édes kápráztató.
Csobogó vizemhez, képzetet hozó,
Bársonyos szirmoddal elkápráztató.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése