Malmozunk mink, játsszunk egy játékot,
Rakod a kukoricát, én teszem a babot.
Igyekszek berakni mindég a sarkokat,
Minél hamarabb kirakni, azt malmokat.
Ha jól csinálom, akkor kényszerítlek,
Fel úgy teszek, lépéselőnybe legyek.
Mit rád erőltettek, ez kényszer talán,
De én csukok, nyitok most már ezután.
Kényszer ez, hisz most rád erőltettem,
Lépéselőnybe vagyok, én ezt élvezem.
Ilyen az életünk is azt is játszassák,
Lépni kényszerítenek, törvénybe hozzák.
Ellenállás nincsen, pedig csak egy játék,
Van, kinek jut bőven, másnak maradék.
Akadnak győztesek, lesznek vesztesek,
Rosszabb az, ha dörögnek a fegyverek.
Nyitás, csukás vannak, kik szenvednek,
Hazátlanok menekültek lesznek.
Országtalanok, lényüket lekezelik,
Élni akarnak ők, nekik e játék nem ízlik.
Malmozunk mindég játsszuk az életet,
Nem számít a másik mit veszített.
Űzött vaddá válnak, hontalanok netán,
Elszörnyülködünk mi, az urak e játékán.
Szajkózzák ezt, úgy mint egy állapotot,
Nem keresi senki mögötte az okot.
Fórum nincs ki ebbe bele szóljon,
Malmoznak az urak, nem múlik babon.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése