Hej, úgy csípem, én bírom ezt a Rezsőt,
Hívott csináljunk együtt kimenőt.
Estéjébe, pálinkázzunk egy kicsit,
Vigyük bele abban az életet, egy picit.
Hegedűnek hallgassuk, érintő szép szavát,
Borítsuk lábunk elé, a világ összes csaját.
Hű nem mondom, az ötlet tetszett volna,
Mondtam, ehhez asszonyom mit szólna?
Istenem mennék is, szívem bele dobban,
Visszatart az észnek, józansága abban,
Mert hadakozunk mi mindég,
Győztesen ő kerül ki, így övé a dicsőség.
Én meg aztán már, mindég lenyugszok,
Hiszen magam körül békességre vágyok.
Szívem mélyén magam sajnálgatom,
Azok az éjszakák ó, visszahozza álmom.
Össze csaptunk kettőt, ha mi azt vágytuk,
Aztán meg már, oda volt józanságunk.
Az éjszaka átjárt, az minket kísértett,
Hada angyaloknak, minket megérintett.
Azok az éjszakák, ott tébolyultak voltak,
Olyan is volt, mikor álmokat ringattak.
Be teljesedett nekem is az álmom,
Kihagyom mostan ezt, kedves jó barátom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése